Isten és Tudomány

Korunk mindennapi világában, a médiák, az okostelefonok, az Internet által folyamatosan ránk zúduló információ számtalan lényeges és kevésbé lényeges, többnyire bulvár szintű kérdést vet fel, mely során nem vesszük észre, hogy a számunkra a legfontosabbak elsikkadnak.

Mindez valóságos agymosásként hat ránk.

Aligha vitatható, hogy az emberiség mindenkori legfontosabb kérdése:
Létezik-e egy felsőbb hatalom - Isten -, vagy nem?
A világ, a Föld, az Univerzum, az Élet spontán (véletlenszerűen) jött-e létre, vagy egy Alkotó - Isten - által lett létrehozva?

A fenti alapkérdések megfogalmazásában benne rejlik az a kérdés is: létezik-e véletlen, vagy a világ a természeti törvények által oly mértékben szabályozott, mely nem hagy teret a véletlennek?

A kommunizmus évtizedeiben a rendszer mindent elkövetett a "tudomány eredményeire" hivatkozva, hogy cáfolja Isten létét, hirdetve az ateizmus filozófiáját. Manapság is számos írás jelenik meg a "tudományra" hivatkozva olyan címekkel, mint „Isten nem létének bizonyítéka”.

A természetet, életet kutató ember kísérletének megkezdése előtt feltevődik a kérdés: létezik-e véletlen? Ha igen, tudnunk kell, mennyi, máskülönben a kísérletet nem lehet értékelni!

Az élettudomány egy minden-mindennel összefüggő rendszer, tehát a véletlent az egész rendszerből száműzni kell.

A hidat, épületet, vagy elektromos erőteret tervezőnek ez nem kérdés - a fizika, a mechanika törvényeinek matematikai leírásai kérlelhetetlenül zárják ki a véletlent.

Ugyanakkor, a biológusnak, biokémikusnak (molekulár-biológusnak) könnyű dolga van, hiszen: a biológiai rendszer építőkövei, a fehérjék 20-féle aminosavból épülnek fel és egy átlagos fehérje kb. 500 tagú, azaz ennyi aminosavból áll. Ebből a 20 az ötszázadik hatványon variációs lehetőség adódik, és ezek közül csak "egy" variáció jó, és mivel kb. 30.000 fehérjénk van, ezt ennyiszer kell számba venni!

Az aminosavak egyetlen helyes sorrendjét a DNS kódolja.

A fehérje szintézis folyamatos, az adott fehérjében lévő aminosavak sorrendje a DNS-ről átíródik (kódolás), majd a sorba rendezett aminosavakat egy enzim összeköti és lesz belőlük egy „újszülött” fonál alakú fehérje (primer struktúra), mely ilyen formában nem működik. A másodperc ezred része alatt ez az óriás molekula "feltekeredik” (szaknyelven ezt a folyamatot folding-nak hívják), miközben a molekulán belül kémiai kötések is létrejönnek (szekunder struktúra), azaz kialakul a fehérje működő térbeli szerkezete, a tercier struktúra.

A feltekeredés (folding) 10 a kétszázadik hatvány szerinti variáció szerint történhet meg és a fiziko-kémia és a kvantummechanika törvényei szerint az emberi test hőmérsékletén, 36 C-fokon gyakorlatilag az összes variáció lehetősége szinte egyforma, de itt is csak "egy" variáció, a térbeli elrendeződés a működőképes, mely szerencsénkre létrejön, és ezen körülmények között stabil marad.

Nem tévedünk sokat, ha kijelentjük, hogy gyakorlatilag az összes létező betegség (rák, diabétesz, Alzheimer kór, stb.) a fehérje folding hibájára vezethető vissza.

Az ősrobbanás elmélete ma már elfogadottá vált a tudományos életben. Az Univerzum létezésének ideje 13,8 milliárd évre tehető, mely másodpercben kifejezve 10 a tizenhetediken szekundum. Ez a szám önmagában nagy, de eltörpül az előzőekben említettekhez képest.

A véletlent a kísérleti rendszerből teljesen kizárhatjuk, és mivel tudjuk, hogy a folding során kémiai kötések is létrejönnek, ahol ütközésekkel, reakcióidővel és a fehérjék esetében számtalan melléktermékkel is kellene számolni, kimondható, hogy működő fehérje struktúra a természet alapvető törvényei szerint - az ősrobbanás óta eltelt idő alatt – matematikailag nem alakulhatott ki.

A fentiekben hivatkozott természeti törvények a biokémiai tankönyvek triviális részei, viszont a konklúziót nem vonják le, tudniillik mindez, egy Alkotó jelenléte nélkül nem magyarázható. Az Univerzumban az élet spontán próbálgatással az ősrobbanástól eltelt idő véges volta miatt nem jöhetett létre.

Ez a megállapítás úgy látszik, hogy még ma is a tabu kategóriájába tartozik.

A vegyészeknek, biokémikusoknak, akik molekulákban gondolkodnak, nincs esélyük a kérdést megfejteni, a gyógyszerkutatónak, ha oki terápiás gyógyszert akar fejleszteni, meg kellene tudnia mondani, hogy miért rossz a 10 a kétszázadikon számú variáció és miért jó az az egy!

Ilyen típusú kutatásra pénzt nem lehet szerezni.

A biológia tehát kísérleti tapasztalatokon alapuló spekulatív tudomány, a gyógyszerkutatás pedig tüneti kezelésre alkalmas készítményeket fejleszt ki, azaz oki terápiás gyógyszer - és sokat itt sem lehet tévedni - az antibiotikumokon kívül (ez is vitatható!) - nincs!

Az élet mikéntjére a biológus nem tud magyarázatot adni, a kémikus a termodinamika törvényeire hivatkozva lehetetlennek tartja, a fizikus nem tudja miről van szó, a matematikus nem tudja mit kellene kiszámolni, tehát a molekulár biológia alapú gyógyszerkutatás képes „rák gyógyszert” alkotni, de nem képes a rák gyógyszerét felfedezni.

Ugyanez a helyzet az összes ismert betegség esetében.

A tudomány fejlődése, a kérdések mind pontosabb megfogalmazása, a természettudomány törvényeinek mélyebb megismerése pontosan az ellenkezőjét eredményezte annak, amit az ateisták reméltek. A világ a törvények által rendezett, tehát csak "egy" megoldás lehetséges, mely a természettudománnyal foglalkozó tudós számára csak úgy magyarázható, hogy ezt Valaki így alakította ki.

A probléma lényegére legjobban az a fizikus-mérnök professzor mutatott rá, aki a fenti számokkal, tényekkel szembesülve felkiáltott: "Isten léte nem hit kérdése, hanem matematikai valóság!" Ezek súlyos szavak!

Az alábbi link Freund Tamás agykutatóval, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökével készült interjú, melynek címe: "Világhírű magyar agykutató döbbenetes vallomása az Úrról"

A kiváló tudós, agykutató az interjúban elmagyarázza, hogy hiába van az agyban összekötve idegsejtek sokasága (anyagi mivolt), abból soha sem lesz lélek. Azt írja, hogy az ateisták hite "nagyobb, mint az enyém" - ezt a fenti tényszámok ismeretében úgy is lehetne folytatni - mert olyanban hisznek, ami matematikailag is lehetetlen.

Az európai ember számára a békességet és a szeretetet hirdető keresztény hit jelenti a vallást. Ha valaha szükség volt a szeretetet hirdető egyház szerepére, akkor az a jelenünkben nagyságrendekkel időszerűbb lenne és ebben a tudomány sokat tudna segíteni! Ellenkező esetben elborít bennünket az értéktelen, a lényegtelen információk sokasága és eredményessé válik az agymosás.

Kézenfekvő lenne a vallást hirdető egyházak számára a tudománnyal összefogni.

A tudományos ismeretek bővülése nemhogy cáfolná a Teremtő létét, hanem egyre inkább bizonyítja azt. E honlap megalkotásának is fő célja ezen ismeretek közzététele. A vallásosság - így az istenhit- fejlett országokban történő visszaszorulása megállítható lenne, ha a tudományos élet képviselői saját szakterületeiken belül a teremtett világ Isteni fogantatását - amint azt a fehérje szintézis esetén bemutattuk - széleskörűen publikálnák.

A Teremtő, mint minden alkotó, teremtményét önmaga képére formálta, rajtunk áll, hogy a teremtett világban megkeressük azokat a jeleket, kódokat, amelyek isteni eredetre utalnak, így a kereszténység lelki alaptörvénye: "Imádni az Istent, és egymást szeretni" materiális bizonyítékokkal is megerősödhetne.